További 6 kincs a Peloponnészoszi-félszigeten, amit muszáj felfedezni

A Peloponnészoszon járva sosem érezhetjük úgy, hogy már mindent láttunk, amit a félsziget nyújthat – még akkor sem, ha sokadjára merülünk el eme csodás görög vidék szépségeiben. Következzen most 6 olyan helyszín, amelyekkel bármikor érdemes feldobni az utazást, ha a strandok és az ókori romok mellett másfajta különlegességekre is vágyunk.

Methoni vára

A Jón-tengerre néző hatalmas vár valójában egy erőd: mivel Methonit földrajzi elhelyezkedése fontos kereskedelmi és tengeri központtá tette, az idők során sokszor megpróbálták megtámadni, így védekezésül egy erődre is szükség volt. A vár, amelyet a 13. század elején építették a velenceiek, az egyik legnagyobb a térségben; az építményt egy 14 lyukú, impozáns kőhíd köti össze a parttal. A kaput egy velencei oroszlán uralja, a falakon belülre lépve pedig elvarázsolt hangulatba ringatnak a romos házak, a fürdők és a katedrális maradványai. A déli oldalon elhelyezkedő toldalék, a kövezett úton elérhető aprócska Bourtzi a török megszállás idején börtön és kivégzőhely volt. Ha már itt járunk, természetesen Methoni szemet gyönyörködtetően bájos, virágokkal teli városkájában is érdemes egy sétát tenni, de akár a közeli Sapientza szigetre is áthajózhatunk megcsodálni különleges élővilágát (különös tekintettel a kri kri vadkecskékre) és kőből emelt, látványos világítótornyát. 

Dimitriosz, a szellemhajó

A Valtaki strandjánál lebegő hajócsontváz olyan, mintha direkt a fotósok kedvéért tették volna oda – egyszerre festői és misztikus hangulatot áraszt. A számtalan pletyka legerősebbike szerint a 67 méteres, 1950-ben készült hajót főként cigarettacsempészetre használták a török és az olasz partok között, de mikor 1980-ban a görög hatóságok lekapcsolták, a legénység inkább felgyújtotta a hajót, hogy eltüntesse az illegális dohányárut. Egy másik történet szerint anyagi és egyéb problémák miatt maradt magára a hajó olyannyira, hogy miután egy ideig Gythiónál horgonyzott, elszabadult és átsodródott Selinitsába, de ezzel már végképp senki nem foglalkozott. A hajóroncs mindenesetre azóta is ott ringatózik, a turisták, fotósok, búvárok és – egyesek szerint – szellemek legnagyobb örömére. 

Modern Spárta ősi alapokon

Bár valószínű, hogy a thermopülai hősök és a spártai királyok ebben a földben nyugszanak, ez a Spárta már rég nem az a szigorú, kemény és puritán város, amit történelemtanulmányainkból ismerünk. A modern Spárta az ókori Spárta központjától kissé délebbre fekszik, a Tajgetosz-hegy keleti oldalánál. Városterve bajor mérnökök neoklasszicista tervein alapul; a 19. századi stílusnak köszönhetően széles, fákkal szegélyezett utak és tágas terek jellemzik, az építészeti összhatásra pedig a főtéren álló impozáns Városháza teszi fel a koronát. Lakónia gazdasági és kulturális központjaként, valamint a bizánci Mystras közelsége miatt Spárta igen kedvelt célpont az utazók körében, mégsem turistákkal zsúfolt, így ha egy kellemes városi napra vágyunk, bátran ejtsük útba. Ha jut rá idő, az olivamúzeumba mindenképp érdemes betérni, a 300 című film (és az ókori történelem) rajongóinak pedig muszáj egy kis sétát tenniük Leonidasz király impozáns szobrához is a futballstadionnnál. A helyi konyha specialitásai közül ajánlott benevezni egy syglinára (aromás fűszernövényekkel füstölt sertéshús), desszertként pedig egy mandulás-leveles tésztás rafióliára. 

Patras, a karneváli város

Mindörökké karnevál – ez Patras mottója. A városban mintegy 180 éve minden januárban megrendezik Európa egyik legnagyobb karneválját, és túlzás nélkül állítható, hogy az év maradékában minden helyi, kicsi és nagy erre a maszkabálos, táncos, felvonulós örömünnep-sorozatra készül. A riói hangulat ennek köszönhetően egész évben átlengi Patrast, a szenvedélyes szórakozás életteli és fiatalos városát, ahol a számtalan kis tér mindegyike leülésre, hosszas kávézásra, vidám beszéletésekre csábít. Nyáron mindenképp érdemes benézni az ősi akropolisz romjaira épült monumentális erődbe, ami ma már elsősorban szabadtéri színházként, kulturális előadások helyszíneként ismert. A város védőszentjének nevét viselő Agios Andreas bazilikát pedig már csak azért is muszáj megnézni, mert a bizánci stílusban épült, kívül-belül lenyűgöző ortodox templom Görögország legnagyobb temploma. Patrasban járva lehetetlen nem észrevenni az óriás szobornak is beillő Rio-Antirio hidat. A hivatalos nevén Harilaosz Trikoupisz híd nem csak ránézésre különleges. A szökőár-, vihar- és földrengésbiztos építmény a világ első függesztett pályás ferdekábeles hídja volt 2004-es elkészültekor. Megépülése lehetővé tette, hogy háromnegyed órás kompozás helyett immár öt perc alatt lehessen autóval átkelni a félszigeten lévő Rió és a szárazföldi Antirió között – azaz közlekedés szempontjából majdnem akkora jelentőséggel bír, mint a Korinthoszi-csatorna.

Athén, ahol minden elkezdődött

Tagadhatatlan, hogy ez a halhatatlan város a demokrácia, a tudományok és a művészetek bölcsője, a nyugati civilizáció az ókori Athén nélkül egész más képet mutatna. A város tetején álló ősi Parthenon és az Akropolisz mai Athént még mindig hűségesen vigyázza Athént, amelyet ma már a gyönyörűen kiegyensúlyozott kontrasztok határoznak meg. Ez a vidám, könnyed, szabad és elbűvölő nagyváros pont attól lehengerlő, hogy teli van ellentétekkel, egyszerre ősi és modern, laza és évezredesen bölcs, történelmi jelentősége és mediterrán, kozmopolita nyüzsgése mindenütt egyszerre kézzelfogható. Athén különböző városrészeiben más-más kalandok várják az utazót: miután lenéztünk a teljes városra az Akropoliszról és megcsodáltuk az Amfiteátrumot is, a belvárosi bohém Plaka negyed a legjobb egy fagyizós-vásárlós sétára a különleges épületek között, de jó választás a színpompás Nagypiac (Varvakios Agora) is a városközpontban, vagy az apró utcácskákkal és galériákkal teli művésznegyed, a Psiri. Piknikezni és feltöltődni a városi édenben, a Nemzeti Kert csodálatos mediterrán növényei között a legjobb; de a strand sincs messze a városközponttól, és az athéni Riviérát akár a nap végén is felkereshetjük, ha koktélozásra vagy épp mezítlábas homokban táncolásra szottyanna kedvünk – az éjszakai élet itt is éppolyan életteli, mint a belvárosban. 

Nemea, a borbarátok vidéke

Ahol már 3500 éve készítenek bort, ott valószínűleg érdemes néhány nedűt megkóstolni… A Nafplionhoz közel eső Nemea-régió különleges atmoszféráját az adja, hogy izgalmas ötvözi az ókori Görögország és a kaliforniai borvidékek hangulatát. Ez itt a Peloponnészosz legjelentősebb borvidéke, kisebb-nagyobb, de mindenképp emberléptékű borbirtokokkal, ahol elsődlegesen az Agioritiko vörös szőlővel foglalkoznak. Tekintve, hogy a helyi borászatok egyikével sem tévedhetünk nagyot, bátran elkezdhetjük bármelyikben a túrát – a kérdés inkább az, hogy (főleg a nagy nyári melegben) hány borkóstoló fér bele egy napba. Történelmi szempontból az a hely különlegessége, hogy az i.e 6–2. században itt tartották kétévente a pánhellén sportversenyek egyikét, a Zeusz tiszteletére rendezett Nemeai Játékokat. Ennek emlékére minden olimpiai év júniusában manapság is megszervezik a versenyeket, melyeken bárki részt vehet – ókori ruházatban. Az egykor 50 ezer férőhelyes stadion maradványai mellett az ország egyik legcsodásabb Zeusz-temploma is itt látható, így érdemes egy kis időt szánni az erdők-mezők-szőlőbirtokok ölelésében fekvő régészeti területekre is. 

Térképen a látnivalók