Brüsszel – térkép nélkül soha!

Gondoltam kiruccanok, elég egy kis útikönyv néhány térkép-szemelvénnyel. Vagy nem. Én még városban életemben nem tévedtem el annyiszor, mint Brüsszelben. Talán nem vagyunk egymással kompatibilisek, rossz napom volt, vagy a városnak, nem tudom. Annyi bizonyos, hogy mindent nehezen találtam meg, bár talán épp ezért eljutottam oda is, ahová nem is terveztem.

Kezdjük az elején, amikor még könnyen ment. Főrepteréről busszal , vagy a felújítási hozzájárulás miatt (amit az alap jegyárhoz csapnak kötelezően) a jóval drágább vonattal a Central-ra érkezünk . Külső,Charleroi reptérről pedig a félóránként induló buszjárattal juthatunk be a Gare du Midi pályaudvarra ( jegyet a terminálról kilépve, jobbra egy bódéban vehetünk 14 EUR, az út kb. 1 óra ). Ahol is egyszer csak megáll a busz és leszállunk, de semmilyen tábla nem jelzi, hol kell várnunk, amikor visszafelé akarunk menni. Úgyhogy érdemes már legalább három órával járat indulás előtt ott posztolnunk, hogy  szemmel tarthassuk és ne késsük le az érkező buszt. Nekem szerencsém volt, leszólított egy taxis, menjek a reptérre minibusz-taxival, már ültek benne öten, így én voltam a hatodik és így annyit kellett fizetnem, mint a rendes buszjegyért.

Közlekedni metróval érdemes már, ha megtaláljuk az állomást. Ugyanis bosszantó módon nem látszanak a felszíni jelzések. Hol egy erkély alá, hol fák mögé dugták a játékos kedvű közlekedésiek. Viszont, ha végre lejutunk igazán nyugodt, rendezett állomásokat és hálózatot találunk.

A metrószerelvények sok állomáson mindkét oldalra is nyitnak ( nyugalom, mindkét oldalon van peron ) ezzel könnyebbé teszik a fel- és leszállást. Itt is érdemes 24 órás ( 6,50 EUR ), vagy 48, 72 órás jegyet vásárolnunk ,bár igazság szerint én a fent említett ok miatt nem tudtam kihasználni a jegyben rejlő lehetőségeket .

Javaslom, hogy az interneten nézze meg mindenki, hogy akár a Central, akár a Midi közelében hol van a metrómegálló, legalább az elindulással ne kelljen bajlódni . A Midi esetében a pályaudvar mögötti épület aljában található a megálló, ha leszállunk a buszról és szemben állunk az állomással, akkor a bal oldalán haladjunk végig és mögötte a magas épület bejáratánál találjuk az aluljárót.

Belgiumban a hivatalos kiírások, utcanevek , megállók, stb. kétnyelvűek ( francia és holland ), ezért tűnnek esetleg hosszúnak  és megtévesztőnek, figyelnünk kell.

Látogatásunkat kezdhetjük mondjuk a  Főtéren ( Grand Place ), metróval a De Brouckere megállóig, onnan gyalog a Kleerkoppersstraar, majd balra a  Rue au Beurre. A tér nem túl nagy, az épületek gyönyörűek, régi, már letűnt tündöklés maradványai, mint ahogy egész Brüsszel ezt az érzetet keltette bennem. Látszik, volt egy korszak, melyben élt, épült, virágzott a város, s ez mára már valahogy eltűnt , de  az épületeiből pislákol még némi fény, mely megvilágítja ezt a letűnt kort nekünk, az utókornak. A tér környékén rengeteg az ajándékbolt és a belga waffel ( gofri ) sütöde. De csalóka ám, a kiírás szerint 1 EUR. Persze, a natúr. Bármi más feltéttel kérjük – mindegyik féléből nyálcsorgatónak kitesznek  egyet-egyet a kirakatba- már rögtön 2-3-4 EUR-t kell fizeti, persze ez már csak akkor derül ki, amikor nyújtják felén. Na jó, tényleg finom .

A térről indulva a Rue Charles Buls-on haladva találjuk meg a pisilő kisfiú szobrát ( Manneken Pis ). Akinek ( sokaknak… ) csalódást okoz majd a kb. 50 cm magas, fal mellett álló szobrocska, azt vigasztalja a létrejötte körüli legendák egyike például, hogy egy kisfiú levizelte az ellenség , a központ felrobbantásához kihúzott és már égő gyújtózsinórját, ezzel megmentve a  várost és sok ember életét. Vagy képzelje el  ( ha szerencséje van láthatja is ) valamelyik jelmezében, ugyanis több tucat van neki, melyekbe időnként beöltöztetik ( Mickey Mouse ruhája is van… ).Én magam légiós egyenruhában láttam, mivel épp valamely légiós veterán szervezet tartott megemlékezést a szobornál. Természetesen a nagy érdeklődésre való tekintettel a nyolcvanas évek végén elkészítették kislány párját is ( Jeanneke Pis ), ami a főtértől épp ellenkező irányban, de kb. hasonló távolságra található az árkádoknál.

Rue du Lombard – Gasthuisstraat –Rue Lebeau-Grote Zavel-Rue de la Regence és megérkeztünk a Királyi Palotához, ahol a Királyi Család lakik és rövid időközökre megnyitják a turisták előtt is                  (pl.  júniusban ) . A mellette lévő park nagyon szép, érdemes tennünk egy sétát, az üvegházban pedig ritka növény-különlegességeket láthatunk.

No és itt kezdődött az én vesszőfutásom. Odavagyok a szecesszióért, házakért, tárgyakért, festményekért. Brüsszelben pedig sok ilyen épület, sőt negyed ( Ixelles ) is található (több Victor Horta tervezése ,pl .Hotel Tassel ) az Av. Lousie mellett ( metrómegálló Louise ).

Ha emlékeznek mivel kezdtem a beszámolómat sejthetik, miközben kerestem egy metrómegállót, – hogy megcsodálhassam ezeket az épületeket -, amit persze nem találtam, próbáltam sodródni a megfelelő irány felé, így sok kisebb-nagyobb utcába betévedtem. Itt kell megjegyeznem, hogy nekem kellemes benyomásom alakult ki a brüsszeliekről, sokaktól kértem útba igazítást, mindannyian hajlandóak voltak szóba állni velem, sokakkal angolul, néhánnyal kézzel-lábbal ( én magam sajnos sem franciául, sem hollandul nem beszélek), de megértettük egymást. Aztán egy idő után próbáltam használni és hasznomra fordítani a helyzetet, hiszen egyébként is szeretek „eltévedni”  a városok kevésbé látogatott részeiben, mániám látni a népek életének velejét .A belgák  nem hiába kedvelik annyira a képregényeket –nagyon klassz és híres képregény múzeuma van a városnak a Rue de Sables-en – a házak falain is sokszor díszeleg a jól elhelyezett, tényleg színvonalas és tudatos graffiti, ami feldobja a kopott vakolatot. Amikor először értem a Rue de Minimes-en álló fémszerkezethez, ami tulajdonképpen egy lift az utca szélén és amely gyorsan felemelkedik velünk úgy kb. két emelet magasságba, ahonnan egy rövid fémátjárón keresztül átjutunk az Igazságügyi Minisztérium elé , még nagyon tetszett. A megoldás is, az onnan látható panoráma is. Vidáman fényképeztem a látképet és megjegyeztem magamban, az épület az előtte álló térrel és emlékművel nekem olyan „kelet-európaias”. Aztán amikor harmadszorra haladtam keresztül ugyanazon a téren, már nagyon pipa voltam magamra és inkább már valamely régi, szovjet tagköztársasághoz hasonlítottam ugyanazt. amikor pedig lefékezett mellettem egy autó, hogy útbaigazítást kérjen, kibuggyant belőlem a nevetést. Szegények csak néztek, de mutattam magamra : „Tourist” a bénább fajtából… ( Később vettem egy térképet…én az idióta, ténferegtem vagy két órát a céltól körülbelül 1 km-re , mert épp a másik irányba indultam el )…aztán jól felhúztam magam és elindultam lefelé a Rue de la Regence-n    ( másik vége a Királyi Palota, ahol már jártam… ). Gondoltam addig megyek, míg metróállomást nem találok és kész. Aztán a Rue des Sablons-nál megálltam és körbenéztem. Jobbra egy édes kis park, szobrokkal, szökőkúttal, békákkal, mögötte az Egmont Palota, ami a Külügyminisztérium. Aztán másik oldalon áll a Notre-Dame du Sablon templom ami nekem kívülről szebb,mint belülről. A templom előtti téren bolhapiac, rengeteg antikvitással. Ez Brüsszelre egyébként kiemelten jellemző. A legtöbb üzlet antikvitás, vagy galéria, tulajdonképpen jobban belegondolva élelmiszerboltot szinte nem is láttam. De mindegy is, ugyanis szombaton voltam és szombaton szinte minden zárva van ( a látványosságok melletti souvenir boltokon kívül ). Tehát miután végig kápráztattam a szemem a bolhapiac sátraiban csillogó ezüst gyertyatartókon és evőeszközökön tovább haladtam lefelé, míg el nem jutottam kiindulási helyemre a Főtérre. Ott már rutinosan megtaláltam a metróállomást és a Vasatom ( Atomium ) felé vettem az irányt. Húúú, szerintem nagyon menő ez a szoborépületvagymi !!! Enciklopédikusan :” a vas tércentrált köbös kristályrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban”.  Egyébként az 1958-as EXPO-ra épült , 102 méter magas, alatta állva bámultam felfelé és beleszédültem a formáiba ,magasságába.  A belépőjegy kicsit drága, 11 EUR felnőtteknek, gyerekeknek 11 éves korig 6 EUR, 12-18 évesig 8 EUR, de mozgólépcsőn, majd lifttel feljutunk gömbjeibe ,ahonnan klassz a kilátás.  Aztán újra metróra szálltam, itt figyelnünk kell, ugyanis ez egy felszíni állomás és a villamos teljesen úgy néz ki, mint a metró. Vagyis nézzünk felfelé , hogy ne tévesszük el mire szállunk ( a villamos tetején van áramszedő…).Gondoltam megnézem az Európa Parlamentet ( Maelbeek állomás, Wetsraat, balra a Trierstraat, majd balra a Rue Belliard és jobbra a Rue Wiertz ), ami nem látványos,inkább „ha már annyit hallunk róla”alapon kíváncsi voltam. Semmi extra. De, ha valaki a Gyerkőcével utazik, szerintem nézze meg, tanulnak róla az iskolába, így kézzel foghatóbb lesz számára. Elfáradtam. Pozitív végszóra vágytam. Irány a Rue de la Téte d’Or!  Csokimúzeum !!! 5,50 EUR, de korlátlan kóstolás, imádtam, leettem az tuti !!! Persze informatív is, hol, hogyan, mi terem, hogyan alakul át, mivé. De ez őszintén annyira akkor már nem izgatott, szorgosan koncentráltam az endorfin felszabadításomra.

Reptéri forró csokival kezdtem és belvárosi csoki-szökőkúttal fejeztem be a brüsszeli kiruccanásom. Végül is jó kis keret…olyan belgás.

Simkó Adrienn

Kategória: Európa
Címke: , ,