„A franciák azt mondják, hogy »elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit«. Ezt sohasem hittem, mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok, úgy érzem, hogy újra éledek" – írta Kosztolányi Dezső. Hasonlóképpen érezhettek azok az utasok is, akik a filléres-, a csere- és a különvonatokon fedezhették fel hazánk és a világ csodálatos vidékeit.

Tovább a Múlt-kor portálra a teljes cikkhez >